Meghalt az Öreg. Nagy izgalmakat nem váltott ki a halála, mert ahogy mondani szokták, sok vizet nem zavart a faluban. Mielőtt nyugdíjas lett, a Vasútnál volt fűtő. Akkoriban még gőzmozdonyok voltak, valakinek kellett dobálni a szenet a mozdonyon a tűzre. Ő egy ilyen ember volt. A házhoz (ahol lakott) tartozó telek vége fölért egészen a sínekig, és az állomás is csak néhány száz méterre volt tőle. Szokása volt, hogy amikor jött haza a vonattal, jó nagy széndarabokat dobált ki a kertje végénél, amiket azután hazafelé összeszedett. Spórolós volt, és akkoriban még a lopás is bocsánatos bűnnek számított. Volt hogy a gyerekek is észrevették ezt, és mire odaért, azok már összeszedték a szenet. Csak úgy, szórákozásból.
Nagyon szívós volt, és sokat dolgozott. Kertet művelni, disznót hizlalni, napszámba menni mindegy volt. A lényeg hogy legyen belőle egy kis haszna. Szeretett telket vásárolni meg házat. Persze nem új házat, hanem mindig öreg, lerobbant házakat vett, melyekbe később egyik-másik gyereke költözött. Beszélték róla, hogy a háború alatt sok aranyra tett szert a zsidóktól. Hogy tisztességes vagy bűnös úton, ki tudja. Beszélik ezt is, azt is. De a gyerekeit, amikor építkeztek, vagy valami nagyobb értékű dolgot vásároltak, a barátaik mindig azzal piszkálták hogy nekik telik rá az "arany bika tökéből".
Hat gyereke ma is él. Volt egy hetedik is, aki tizenéves korában (ezelőtt sok-sok évvel) felakasztotta magát. Írt egy búcsúlevelet is, melyben állítólag azt írta hogy őt senki sem szereti. Bár ez,történetünk szempontjából lényegtelen.
Öt gyereke megházasodott, és mindegyiknél születtek unokái. Nem ismerte minden unokáját és őt sem ismerte minden unokája. Olyan unokája sem ismerte sokáig, akivel egy faluban éltek. Nem haragudott ő rá, csak nem érdekelte. Őt a pénz, a szerzés érdekelte és abba nem fért bele az, hogy foglalkozzék az unokáival.
Mindig valamelyik gyerekénél élt, de szigorúan külön, általában egy különálló viskóban. Ott volt neki tv, ágy ahol aludt, meg egy gáztűzhely ahol meg a disznóknak főzte a krumplit. Olyankor az a gyereke építkezett, telket vagy kocsmát vett, vagy valami mást. Egészen addig, míg valamin össze nem vesztek. Akkor másik gyerekéhez költözött, és annak épített. A halála előtti évben egy szociális otthonban élt, ott is halt meg. Elfogyott az arany bika töke.
A hat gyerekéből hárman nem mentek el a temetésére. Egyiküktől megkérdezték hogy miért nem ment el, hiszen mégiscsak az apja?
Miért mentem volna- kérdezett vissza-, ő sem fog eljönni az enyémre.
